HAT-KP-1-2023/1-000593 HAT-KP-1-2023/1-000178                                                                                      Határtalanul Erdélyben                                           2024.május 14-19. Erdély egy gyönyörű, szép hely, amit nem érdemes kihagyni, programokról nem is beszélve. Már nagyon vártuk a kirándulást. Feri bácsi segítségével az előkészítő órán a   Barangoló digitális tartalomtár használatával felkészültünk a kirándulásra. Nagyon sok programban volt részünk. Összesen hat napot töltöttünk Székelyföldön. Első napon nagyon korán indultunk. Megnéztük (volna) Déva várát, ami csodaszép volt, de sajnos nem volt nyitva. Nem baj, így is megérte a látvány. Ellátogattunk a Vajdahunyad várához is, és ott sétáltunk, nézelődtünk, felidéztük a múltat. Nahát, Gyulafehérvár! Annyi szépséget egy helyen még nem láttam. Majd következett Segesvár, hát az valami csoda! A vár, mint egy kis ékszerdoboz. A szállás felé haladva megkoszorúztuk Petőfi Sándor emlékművét. A szállás nagyon szép volt, és házigazdáink nagyon kedvesek voltak. A vendéglátás Pazar volt. Én még ennyi finomságot nem ettem. Másnap ellátogattunk a gyergyóújfalusi Elekes Vencel Általános Iskolába. Ott megismerkedtünk az ottani hetedikes tanulókkal. Majd egy izgalmas barátságos focimeccset játszottunk. Ezt követően túrát tettünk a tekerőpataki Súgó-barlang mesés cseppkövei között. Elmentünk a Békás- szorosba, megcsodáltuk a szoros függőleges sziklafalait, vízeséseit. A Medve-tónál talán csak a Békás-szoros volt szebb. Hatalmas volt. Elsétáltunk egy Kis-Békás patakhoz is, ahol egy függőhídon keltünk át. A sziklákon lehetett mászni is, amit a fiúk nagyon élveztek. Majd megnéztük a Gyilkos-tavat, és természetesen vásároltunk a bazárban. Harmadik napon a Csicsajra látogatunk, egy vadászházba. Itt isteni kürtős kalácsot ettünk. A Csicsaj-szikláról pedig kilátás fantasztikus volt, bár jó sokat kellett mászni érte. Negyedik napon megcsodálhattuk Libán-hegy kőbányáját, átsétáltunk a Zetelaki-víztározó völgyzáró gátján. Sétát tettünk Székelyudvarhely főterén, megkoszorúztuk a székely hősök emlékművét, és nagyon finom fagyit és süteményt ettünk az Alexandra cukrászdában. Szejkefürdőn megtekintettük a székelykapu kiállítást, majd tisztelegtünk Orbán Balázs sírhelyénél. A Mini-Erdély kiállítás lenyűgöző volt. Korondon Szabó Zoli bácsi taplász és Józsa Laci bácsi fazekas műhelyébe látogattunk, és természetesen vásároltunk a híres bazársoron. A nap megkoronázásaként egy csodálatos sétát tettünk Szovátán a Medve-tó körül.  Az ötödik napon Csíksomlyói búcsúba mentünk. Hát én még annyi embert nem láttam egy helyen. Felemelő volt együtt énekelni a magyar és a székely himnuszt. Aztán eljött az utolsó nap. Fájó szívvel búcsúztunk házigazdáinktól. Hazafelé útközben elámultunk a tordai sóbánya hatalmas méretein, elmentünk Kolozsvárra Mátyás király szobrához, a Királyhágóról búcsút intettünk Erdélyországnak, az Orizont étteremben ettünk egy jó, Nagyszalontán pedig megidéztünk Arany János emlékét. Fáradtan, de tele emlékekkel, élményekkel érkeztünk haza, sok új barátság szövődött, és remek közösség lettünk. Nagyon szép helyeken jártunk, és ezek a képek örökre az emlékezetembe vésődtek. Boldog vagyok, hogy részt vehettem ezen a kiránduláson. Ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el Erdélybe!                                                                           Kovács Emília                                  7. osztályos tanuló